Kiút a kilátástalanságból

2012. nov. 17.

Mindig a legrövidebb út a legjobb. Mert a tudomány szerint csak egyszer élünk és az élet rövid. De azért, mert nem születtem gazdag családba, még megvannak a vágyaim. Nem is kicsik. Tehát ide vele! Minden kell, ami jó, amitől megszűnik a „nincs” kínzó érzése! Meg akarom élni a vágyaimat! A megoldás pedig azonnal kell, vagy inkább már tegnapra.

 

Sokunknak ismerősek lehetnek ezek a mondatok, hiszen mindenki fejében előfordultak már. Mivel belecsöppentünk a fogyasztói társadalomba, nem tudunk elfordulni a ránk zúdított termékek és szolgáltatások tömkelegétől. Egész egyszerűen kitalálják a szükségleteinket, vagy sokszor teremtenek egyet, amiről nem is tudtuk, hogy szükségünk lehet rá. De nekünk kell, mert van. Mert másoknak is van. És már benne is vagyunk a körforgásban. Már csak pénzt kell szerezni hozzá és már a miénk is. De a pénzt nem mindegy, hol keresi az ember. Mert nem is olyan könnyű sokat keresni.

Bizonyára nem titok, hogy rohamléptekkel változik az élet körülöttünk. Van, ami teljesen átalakul, és valami elsüllyedt és talán örökre eltűnik a világ színpadáról. De hiába ez a hatalmas változás és tudjuk, és a saját bőrünkön érezzük, mégis az élet számos területén nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni. Sokan vannak úgy, hogy látják a fejlődést, a legújabb mobiltelefonon beszélnek és már csakis 3D-ben nézik a mozit, képtelenek ezt a változást a saját életükben véghezvinni. Keseregnek, hogy nincsenek lehetőségek, pedig a lehetőség mostanában is az utcán hever, csak épp máshol kell keresni. Kik éltek a lehetőségeikkel a múltban?

A 70-es években jöttek a maszekok és övék volt a világ. A 80-as években kezdett enyhülni a légkör és aki autót, számítógép alkatrészt és egyéb hiánycikket hozott be nyugatról, rengeteget keresett vele.  A kamionosok közé csak kihalásos alapon lehetett bekerülni. Azután jött az ingatlan árrobbanás. Aki ingatlannal kezdett el foglalkozni, nem igen tudott mellényúlni. De napjainkra ez mind megváltozott. Mára már mindenki lehet maszek, vagy inkább kényszervállalkozó. A butikosok, akik egykoron az élet császárai voltak, mára szinte teljesen eltűntek, átadva helyüket a nagy üzletláncoknak és a ruhákat, alkatrészeket és szinte mindent Kínából zúdítják ránk. Az, hogy mit jelent a hiánycikk mára, értelmezhetetlenné vált és csak a 40 éven felülieknek jelent valamit. Kamionsofőrnek állandó felvétel van, az ingatlanok eladhatatlanok, sokakat kétségbe ejt a felvett hitel és az eladósodás.

Pedig a hely és idő, ahova születtünk, a történelem azon ritka pillanatainak és helyeinek egyike, amely szabadsággal és lehetőségekkel ajándékozta meg az embert. Az olyan korok, mint a miénk, ritkák, és legtöbbször rövidpillanatai az emberiség krónikájának. Az előttünk élt nemzedékek sokszor zsarnokság és elnyomás alatt éltek, ahol az a szabadság, amely most a miénk, elérhetetlennek számított volna. És ha a szabadság ritka madara fészket is rakott az életükben, az igazi lehetőségek –amelyek nélkül a szabadság sokkal inkább csak illúzió – távol maradtak. A mi korunk egyike azoknak, amely mindkettővel egyszerre ajándékozta meg a lakóit: szabadsággal, és a történelem talán legnagyobb lehetőségével. Vajon látjuk-e mindezt? Vajon tényleg értjük-e, és ha igen, vajon kezdünk-e valamit ezzel a kiváltsággal?

Mikor történt ez a változás és hogyhogy nem vettük észre? A folyamatok észrevétlenül szivárogtak be életünkbe. A vállalatok egyre hatalmasabbak lettek, a nagyhal egyre nyíltabban ette meg a kishalat. Átszervezés, költségcsökkentés címén rengeteg embernek szűnt meg a munkája. A bekövetkezett válság pedig az igazi nagyokat is térdre kényszerítette. Természetesen, mint a történelemben állandóan, az igazi vesztesei ennek is a kisemberek voltak. Mivel az egyik legfontosabb tulajdonságunk a reménykedés, sokaknak a kedvenc szólásuk, hogy „majd lesz valahogy, úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy se”. És ezek a férfiak már menekülnek is az alkohol vagy egyéb kábítószerhez, a nők pedig a tévésorozatok mesterséges világába. Az átlagvállalkozó pedig ma évi 14 héttel dolgozik többet, mint 40 évvel ezelőtt! Az emberek ma sokkal elfoglaltabbak, mint eddig valaha az idők folyamán. Minden felgyorsult, bonyolultabb és átláthatatlanabb lett. Vajon tényleg elegendő még jobban belehúzni, s változatlanul elég ugyanazt, csak elkeseredetten többet csinálni ahhoz, hogy az élet megváltozzon?

Szerencsére sokan nem ezt az utat választották. Talán akkor esett le sok embernek, amikor igazán nagy bankok tudtak bedőlni, hogy a nyugdíjaikat egy rendelettel elvehetik és egész államok kerültek a csőd szélére, köztünk hazánk is. Nyilvánvaló lett az is, hogy az adókkal csak még többet fognak kisajtolni a lakosságból, hogy támogassák a csődbe jutott bankokat, biztosítókat. Vagy sokaknak akkor lett elegük, amikor egyik cégről a másik után derült ki, hogy adópapírok hamisításával, korrupcióval megkopasztották a befektetőket és dolgozókat, miközben az aljas vezérigazgatóknak egyre csak tömték a zsebét. Ekkor látták be sokan, hogy a biztonsági háló eltűnt alóluk, vagy talán sosem létezett igazán és elkezdték a saját kezükbe venni a sorsukat, megtervezni a jövőjüket és nem hagyni, hogy valaki tervének a részesei legyenek, modern rabszolgaként.

Egy dolog biztos! A világ minden táján az emberek elkezdtek ébredezni, Megkérdőjelezték a hagyományos üzleti modell moralitását, újfent átgondolták, mi a legfontosabb nekik. Újból felelevenítették azokat az álmokat, melyeket gyerekként szőttek és rájöttek arra, hogy nem kell őket feladniuk csak azért, mert felnőttek. Először feltették maguknak a kérdést: mi lenne az álommunkád? Majd akik továbbgondolták, arra a kérdésre jutottak: Milyen lenne az álom élet?  Mi kell ahhoz, hogy esélyem legyen megélni az álmaimat? Hogy ne csak a hétvégének éljek, hiszen van még másik öt nap a héten. A lista hamar összeállt: legyen egészség, megfelelő mennyiségű pénz és főleg szabadság, hogy mindent legyen időm megvalósítani. Ezeket a mai világban csak két helyen találjuk meg maradéktalanul, a tőzsdén és az MLM világában. A tőzsde egy nagyon kemény világ, és aki kereskedik, annak egyedül kell meghoznia a döntéseit. A tőzsdén  úgy néznek ki az arányok, hogy a 90%-a az embereknek csak beteszi a pénzt és a maradék 10% veszi ki azt. Megfelelő képzéssel tudunk csak bekerülni a pénzkivevők csapatába, hogy ne csak szerencsejátékot űzzünk a tőzsdén.  Sokan azonban képtelenek meghozni a megfelelő áldozatokat, amit a tőzsdei sikerek kívánnak.  Ezért fordulnak egyre többen az MLM világához és jönnek rá, hogy mit is tartogat valójában.

De ismerjük egyáltalán, mit takar ez a három betű? Meg akarjuk mi ezt egyáltalán ismerni? Ha jobban utánanézünk, nem találunk az üzleti életben ennyi előnyt tartogató dolgot, még hasonlót sem. A döntés mindenkinek saját joga, de mielőtt döntenél, egy nagyon fontos dolgot kell megtudnod! Az MLM rendszerekben az utóbbi öt évben igazi forradalom zajlott le, ami gyökerestül felforgatta ezt a szakmát és a változás napjainkban is tart. Az új rendszerekkel elért eredmények magukért beszélnek! Van olyan cég, akinek vezetői öt év leforgása alatt keresetben átvették a vezetést, ötven éves cégek megdönthetetlennek tűnő csúcsvezetőiktől. Megdöbbentő, de tized annyi idő alatt elérték és utasították maguk mögé őket. És ez a verseny nem állt meg. Emberek tömegeiben változnak meg az előítéletek és váltanak. Hiszen nagyon nehéz egy embert, vagy egy szakmát lenézni úgy, hogy a tagjai pillanatok alatt jóval többet keresnek, mint az átlag, melléktermékként ráadásul egy óriási emberi fejlődésen is keresztülmennek, ami nagyszerű hatással van a környezetükre. Soha nem mozgósított ennyi embert ez a szakma, mint az utóbbi öt évben, mivel a változás egyben olyan egyszerűsödéssel is jár, amit bárkinek van esélye elsajátítani.

Összegezve, tehát helyzet van. Most van itt az ideje egy olyan kereseti lehetőséget megragadni, szinte kockázatmentesen, amit a becslések szerint az évtized végéig tízszer ennyi ember fog választani. A trendek azt mutatják, ez a változás megtörténik. Elemzők szerint  sok ember mindenét kockára teszi majd, amit elért, ha nem veszi figyelembe az elkövetkező változást.  A kérdés csak: az velünk vagy nélkülünk? Hagyjuk továbbra is, hogy valaki tervének a részesei legyünk és az ő álmát váltjuk valóra, vagy pedig elindulunk a sajátjaink felé. Sokan várni akarnak az utolsó utáni pillanatig, amikor már nem marad más alternatívájuk és a biztosnak hitt megélhetés is megszűnik, amivel annyi kompromisszumot kötött. Milyen fájdalmas lesz a felismerés, mennyivel hamarabb meghozhatta volna ezt a döntést, hogy aki most gondtalanul él ebből a szakmából, azzal egy időben kezdhette volna. A lehetőségeiket csak és kizárólag azok tudják majd a jövőben kiaknázni, akik felismerik, hogy ez is egy szakma, ami csak akkor fizet igazán, ha specialistává képezzük magunkat.

Hozzászólások

comments

A szerző

Hasonló cikkek

Komment