Adrian Grenier a sorozaton kívül

2012. okt. 01.

A sorozat örök optimistája, Vinny, aki sosem aggódik pénz, karrier vagy nők miatt. Élvezi az életet és az élet adta lehetőségeket. A producer szerint  ez az a karakter, akire minden férfi  valahol hasonlítani akar.

Mint Adrien  a sorozaton kívül
Adrien az életben közvetlen, laza, hihetetlenül higgadt és természetes. A népszerű színész nemcsak a kamerák előtt kacérkodik, hanem a filmezés többi részébe is belekóstolt. Ezzel is mutatva sokszínűségét, tehetségét és elkötelezettségét. A cseh filmfesztiválon rendezőként mutatkozott be. Első filmje, egy dokumentumfilm, mely stílusában meglehetősen eltér azoktól a filmektől, melyekben mint színész szerepel.

Színészként ismert és elismert vagy, de nemrég debütáltál egy európai filmfesztiválon, mint rendező. Honnan jönnek a témák és miért tartod fontosnak, hogy ezeket „elmondd” az embereknek?
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a filmezésnek az igazi oldala az, amelyet nem lát a közönség és ott lehet igazán nagyokat alkotni. A te kezedben van a döntés, hogy miről szól a történet és hogy milyen formában kerül a filmvászonra. Úgyhogy én a saját tapasztalataimat akarom filmre vinni…

De mégis miért akarsz rendezni is, amikor színészként már befutottál és még fiatal vagy ahhoz, hogy vissza kellene vonulnod vagy hogy unalmassá válhatott volna számodra a színészet?
Úgy gondolom, hogy az ember akkor lehet boldog, ha azt csinálja, amit szeret, tud és ami közel áll hozzá. Én a filmek világában érzem otthon magam és ha én találhatom ki a történet, nem pedig számomra találja ki valaki, akkor az egy tisztább módja az önkifejezésnek és az érzelmeknek. Ettől függetlenül színésznek vallom magam és imádok játszani, megmutatni magam, a tehetségemet!

Az első film, amit rendeztél arról szól, hogy miként kezeljük a bukásokat, a lesifotósokat és a színészet minden egyes velejáróját. Ezt valóban saját tapasztalatból tudod, mert Amerikában az egyik legnépszerűbb sorozatszínész vagy és most már Európában is milliók ismerik a nevedet és arcodat. Hogy viseled, ha fotósok követnek és leskelődnek utánad?
A Tini paparazzo egy dokumentumfilm, ahol én magam követek egy 14 éves lesifotóst. A filmmel azt szeretném bemutatni, hogy ők is csak emberek, akik a háttérben vannak és igazából nem is tudjuk kik ők és mi vezérli őket. Leselkedő szörnyetegként tartjuk őket számon. Egy ideig ki nem állhattam őket, nem értettem, hogy mi késztet valakit arra, hogy tiszteletlen módon kövessen és figyeljen. De valójában mindig is tudni akartam, hogy milyen emberek lehetnek ők. Szintén szerettem volna bemutatni, hogy a sztárok is csak emberek és nagyon is humánusak, érzékenyek.

Élvezed, hogy híres vagy és bárhova mész felismernek az utcán, a bárokban?
Azt hiszem, hogy téves elképzelések alakultak ki a hírességet illetően, főként Amerikában, mert a celebek sokféleképpen közvetíthetik az „Amerikai álmot”. A siker fogalma nem mindenki számára azonos, tele vagyunk hamis képzetekkel, illúziókkal, a már említett dokumentumfilmmel ezt szeretném egy kicsit helyretenni. De a kérdésre visszatérve először nagyon imponált, hogy tudták ki vagyok és hogy előnyt élveztem sok mindenben. Ma már sokkal zárkózottabb vagyok, szeretem megtartani magamnak a magánéletemet. Persze ne ijedjen meg senki, ez nem azt jelenti, hogy ezentúl nem mutatkozom nyilvános helyeken. Viszont már nem hagyom, hogy minden információt kihúzzanak belőlem.

Fotó, forrás: HBO

Hozzászólások

comments

A szerző

Hasonló cikkek

Komment