A férfiak vadászok, a nők űzött vadak?

2012. dec. 04.

Annyi gondolat kavarog bennem ezzel a témával kapcsolatban, hogy egyszerűen lehetetlen rendszerezni. Erre objektíven nem tudok válaszolni, hiszen minden helyzetfüggő és emellett a női agyam se tud ebben az esetben férfimódban gondolkozni. Ezért segítséget kértem és az én gondolataim mellett az erősebbik nem 3 tagja is képviselteti véleményét.

Most egy olyan jelenet játszódott le a fejemben, ami az őskorban játszódik. Épp az erdő szélén gyűjtögetek, amikor Vadállat Sanyi meglát engem, rendesen szemügyre vesz, elégedett hörgéssel jelzi, hogy alkalmas termőtalaj vagyok az ő magvainak. Másnap udvarlásképp hoz nekem egy kardfogú tigrist, milyen cuki, nem? A tigrisfogból lesz ékszer, a bundájából ruci, a húsából meg jól lakik az egész família. Igazi lovag. Ettől függetlenül nehezen adom meg magam, hiszen csak egy házasságféle monogám kapcsolatról lenne szó. Közepesen hosszú idő után, kezd leesni nekem is, hogy csakis engem akar, így a legközelebbi, csillagos eget bámulós randinkon már úgy éreztem ő lesz az én Sanyim…. és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Adrienn: „Véleményem szerint, ha valaki monogám és komoly kapcsolatra vágyik, akkor igenis küzdjön meg azért a nemes vadért. Szedett-vedett kis vadlibákat bármikor megkap a férfi, de ami igazán értékes, abba kicsit több energiát kell fektetni. Meg lehet kövezni és tudom, hogy vannak kivételek, de a minőségért, akkor is többet kell fáradozni, nem pedig várni, hogy az a liba az öledbe hulljon. Ha meg mégis… akkor utána ne siránkozzatok a selejt miatt, hanem örüljetek, hogy volt egy jó estétek. Összességében tudom, hogy manapság ez nem divat és nagyon nem így vannak már leosztva a szerepek, de egy nő legyen mindig nő, a feje búbjától a lába kisujjáig, akit – akár minden nap – meg kell hódítani.”

Krisztián: „ Alapvető férfi szükségletnek tartom a vadászatot, ez egyfajta kihívás. Elengedhetetlen kelléke annak, hogy az ősi ösztöneinket kielégítsük. Egy olyan csajért, akit igazán érdekesnek tartok és azt akarom, hogy velem legyen, azért mindent megteszek. Maga az egész rituálé izgalmas és főleg az, hogy kétséges, mi is lesz a végkifejlet.”

Botond:„Szerintem mostanában nincs igazán harc. Ahogy elnézem a mostani csajokat, inkább ők harcolnak és nem a fiúk, mintha megfordult volna a világ. Amelyik pasi mégis tesz valamit egy nő kegyeiért, az semmiképp sem vadász ösztönből, hanem csak skalpot gyűjt.”

Márk: „Miért, harcolnék? Szerintem a mai világban sajnos nagyon sok nő lealacsonyítja a női nemet. Nem kell nekünk tenni semmit, jönnek ők maguktól. Sokan csak a slusszkulcsra, Iphone5-re, pénzzel kitömött zsebekre buknak… (persze tisztelet a kivételnek). Lerakom –véletlenül- a bömbi kulcsát a pultra, amíg keresem a kondibérletet a zsebemben, ugye kikandikált a köteg húszezres közben… innen nyert ügyem van.”

Ebben a kérdésben igazságot tenni minimum művészet lenne. Ha könnyen jön, valószínű könnyen is megy. Ha nehezen jön, akkor elvileg sokáig tart. De mi van akkor, ha az egész vadászósdit unja már mindkét fél? Na, erre mi is kíváncsiak vagyunk… Osszátok meg velünk a véleményeteket! Ti hogyan élitek meg ezeket a becserkésző helyzeteket?

 

 

Hozzászólások

comments

A szerző

Hasonló cikkek

Komment